Lesz miből élni az úton,

reményből mindig lesz elég:

én viszem a táskámban

a versem ötletét.

Barátom, te hozd magaddal,

mi nélkül nincsen büszke lét,

a táskádban elrejtve

jó munkák ötletét.

Kedvesem pedig az útra

műveim koronájaképp

táskájában elhozza

az otthon ötletét.

Egyszerű emberek vagyunk.

Óh, de tudjuk, hogy pár ezer

kiválasztott ebben a

században útra kel.

S őket áldjuk, akik bátrak,

hogy teli szívvel eltegyék

táskájuknak mélyére:

az Éden ötletét.

Szombathelyen és Sorokmajorban, 2013. szept. 6.