Óh, ugyan már, nincs elég sebünk!Kapunk még párat,hogy erősek legyünk.Óh, hát mondd meg, mit kezdjek vele?Legalább élünk,így, sebekkel tele.Csak hogy szívünk szélesebb az égnél,azt megváltoztatnine legyen elég mély.Sorokmajor, 2015. jún. 17.

Mint csermely vize, iramlik el, macskatalpon surran mögötted, s abban rejtve van minden, mi kell, mit szemednek magából fölfed.   És arra ébred minden földi, ha elment utolérhetetlen, hogy nem szabadna elsöpörni egy nyomát sem, egy porszemet sem.   Hanem az út, melyen…

I know about it, it’s warmer than light,And as beautiful as the wide riverside,And from what I know, it’s only presentWhere there is no time, where there is no end.Where there is no joy, where there is no fear,Where there is not even hope anywhere near,So when your soul is as bare as a bone,You…

Ez a dal szól a kék égnek felettem,  és a pusztáknak írom e dalt egyben, ahonnan a szél súgdosott és intett, ez a háladal a testvéreimnek, ez a dalocska száll a barátokhoz, akiknek szíve szövetséget hordoz, ez a háladal szól az otthonomnak, hol füvek, fák és rögök mesét…

Ha nap lennék, égen aranyló érme, a föld minden édes bája közül az összes sugaram csak téged érne, és ha hold lennék, mi felhőkön ül,   nem hinteném a holdvilágot másra tündöklő virág arcodat látva,   s ha fergeteg lennék, messzire zúgó, fergeteg lennék, mely…

Utánunk merre csak marad gyalognyom, hitünk legyen csak és napunk ragyogjon, ha démonok marják, vézna sakálok, fogd pártomat, ég, és védd a családot, ha levelet lombban éj szele ringat, odafent lobbanjon szerelemcsillag...  Celldömölkön és Sorokmajorban, 2015. márc. 14-15.

Fogadd el tőlem e választ, régi társam, mit hűséges múzsám tollamba parancsol, halld, győri testvér, ki őrzöl még imádban, te, kivel nekem ez költőknek aranykor!   Nincs sorom zúgni, hogy a tömegbe oltsam, a szívem a csend, talán mind hiába szó, s ha botlom és csetlem is…

Hallom lépteid, Karácsony. Karácsonyi a levegő. Most múlt el öt óra Vácon. Dunára komp úszik elő.   Bort iszom a Matrózbárkán. A kandalló ont meleget, s hullám jövésére százszám: a hajótest csak nyekereg.   Karácsony van. Nem is csak itt. Karácsony van…

Csak én jövök, hogy elmondjam, ím: francba a föld zsargonjai – darabokra szakít a kín, és nem lehet elmondani!   Szem majd kipattan, mint a gomb, és a koponyád szétreped, és nincs, kinek torkához nyomd, hogy mit kellett megélnetek!   Olyan egyedül vagy, akár tévé…

Áztunk-fáztunk az eső vizében, még egy lépés, ezt csak-csak kimérem, magasra fel, majd lejtőmenetben, szakadék szélén, ködlő hegy ellen, tüdőnkbe préselődő levegő, ha talpunk alól kigördül a kő, menj, testvér, tudod, hogy vár az a táj, hol hatályát veszti a…

Minden ünnep erős kötél, mely száz viharos tengeren eltelt napra sokvitorlás hajónkról mólóra tornáz, összeköt minket messze benn.   Minden ünnep megérkezés, egymás karjába szaladás, az ünnepben ott a kezdet, hozhat hálát vagy szerelmet: minden ünnep hajnala…

Mintha azt mondta volna az Isten… Lépjél te túl egyszerre egy napon! Ne törődj többel, most bízd rám, hogy szép lassan utadból a sziklákat elrakom.   Légy türelemmel, viseld, amit kell; nehéz térdelni, de néha térdelj. Ezt én akarom, az én útjaim néhányszor így…

Ott kell lennie a gondolatban, hogy most tán ez a szív verni halkan fog, de jó lesz megint minden többé-kevésbé, ott kell lennie a holnap elején: hope, Hoffnung, nadezda, remény, mielőtt a reggeli járatot lekésné.   Ott kell lennie egy királyság romjai alatt is, hogy lehet…

Gyakran megesik énvelem,minek tartanám titokban?Félálomban önkéntelenkezed keresem, hogy fogjam. Mihelyt hajóm abbahagyjaringását az éj-vizeken,ahogy a Nap száll a partra,rád szeretne nézni szemem. Ezt üti most az Ég nyélbe,s én szeretem szép alássan,ahogy alkonyt alkony ér…

Azért írom, hogy mindig tudd,így épül oázis s kutak, a völgyek fölé viadukt:hogy hiszik, találnak utat. A csodákban hinnetek kell!Mi másból csináljunk máglyát,kérdezem, testvérem-ember,hogy a kontinensek lássák? Mert csak így lehetett onnan,ahol ezerszer is férfikellett…

Gondolataim kertjéberebbenő napsugárt jelentesz,éjszakámban vagy a béke,te vagy a szépség meséje,igazán nincs fogható ehhez! Sorokmajor, 2014. júl. 10.

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Vajon sűrű köddel lepitek be vagy eszetekben jár e pár dolog? Szálltunk, mint a fecskék, s lepihenve alattunk nyüzsögtek a városok.   Az milyen nagy volt, és milyen nagy az, mikor visszhangos a nyári liget a derűtől, s mikor sasmadaras hévvel buzdítom az enyéimet?   Vagy…

Így megyünk egy mennybe lengő hosszon, a szemhatár mindig szélesebb lesz, fénysebesen írsz az édesekhez, míg a határtalan magához von.   Néha-néha az ember tudni vél egy titkot, mi háta mögül néz ki: ezermód tud a jó visszatérni, és ez a nyolcvanhatos úti…

Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak, az ötéves évfordulóra.   Hirtelen, egyszer csak a másik csodás volta magával ragad. Minden, de minden ott kezdődik, egy gondolattal: „Választalak.”   Az első olyan pillanat ez, amikor akár délibábok válnak…

Már este van. Az eget átöltöztették, és ráhullottak lassan a csillagok. Olyan csendben szórták el a fények ezrét, mint a pitypangok a szálldosó magot.   S ha minden ebben a szép átváltozásban észrevétlen volt egyúttal s türelmes, mi gátlója marad, hogy a lelked…

            Kit nevezhetünk idealistának? A köznapi értelemben vett idealista az a személy, akinek a gondolkodását semmiképpen sem jellemezhetik földhözragadtként, inkább az éghez és a felhőkhöz van köze, figyelembe véve,…

Barátaimnak.Idő és tér egy adott pontjánjelölte a sors a helyet,hol összegyűltek a bányászok,ahol már besötétedett,évmilliókkal előbb járt azalkony ott, és maga mögötthúzta, hengerült nagy fekete,fekete és éj és örök,ebben bolyongtak fénypontokként,aprócska lámpást…

Hosszú álom volt. Három napja éberen álmodott volt, mit úgy is neveznek: daydream. Három napjának, mit megmutatott nekem, álmát zárt szemeken festette az éjszín.   Éjek-napok sodrában láttam az arcát legelőször valami fátylas titoknak: sorban felrémlettek, kik…

Olyan vagyok, mint a fák: magamban egy egész világ; olyan vagyok, mint a fény: valaki elindult felém; olyan vagyok, mint a szem: valaki csodát lát velem; olyan vagyok, mint a sors: eltaszítasz, majd átkarolsz; olyan vagyok, mint a hit: nem rombolod le bérceit; olyan vagyok, mint…