Rémlik-e még, barátom,
ahogy ketten baktatunk
a poros, izzó napot álló,
aggkorú, széles jegenyesoron,
s én azt mondom, kedvesemnek
a fák hegyéről a legfényesebb
leveleket lehozom,
és azért még nem ver meg az isten?

Rémlik-e, ahogy somolyogva mondom,
úgyis mindet teleírom verssel,
sőt a legfényesebb csillagokat lehozom,
és nem hinném, hogy azért az isten megver?

Nos, barátom, most már
a legfényesebb levelekre írok,
kedvesem örül,
és hamarosan, maholnap, bizony ám,
válogatni kezdek a csillagok közül.

Sorokmajor, 2013. júl. 17.