Pergett, pergett megállíthatatlan,
homokórák őrlődtek fel sorra,
letelt, hittem, ezredévek sorsa
minden napban.

Nem érintett lángolón az ajkam,
megtért szóval, mint amikor gyónok,
így múltak el rettentő eónok
minden napban.

Álomszerű voltál: láthatatlan,
s mint akik nem találhatnak számot,
fogytak el az örökkévalóságok
minden napban.

S mint hazából futót, váltig bolygat,
hogy oly kínban egymást nélkülözzük,
hogy a percek - annyi mérföld köztük,
hol a szombat?

Sorokmajor, 2013. júl. 4.