Mindig azt plántáltad belém,hogy legyek minduntalan, minden utamon jóvagy a jóhoz hasonló.De úgy elfáradtam benne,mint egy hét országon hajszolt,vad vágtától habos ló.Hitem megtört, ez kételyek siráma, miért cipelnék terhet rémesen hiába?Adj nyugalmat, nem tudok már,nem akarok lenni senki messiása.…

Már azt hittem, a tűzszünet végtelen,s mi fájni fog még, tompán fáj majd, nem élesen,s most láncos bottal veri ki fél szememez a sok felébredt, ez a sok nagy félelem.Sorokmajor, 2015. dec. 22.

            A falu végén kezdődő földúton jókorát kell haladni. Ezen a földúton többek megfordulnak. Van, aki a kutyát sétáltatja rajta, van, aki magában andalog a nyomán, és vannak, akik párban járnak rajta.             A földúton jókorát kell haladni,…

Azért maradok talpon,mert erre kért egy megtört,sokat szenvedett asszony,ki részben értem tört meg.Azért maradok talpon,mert volt, van, kinek fontos,hogy árnyék ne sorvasszon,így vetem lábam földnek.Azért maradok talpon,mert az én országombankiknek szíve sokat nyom,egymásért…

Ama út nyomvonalát ismeri sok, s hittem azt, neki is tetszeni fog,ha rajta jár, kísérve engemet ő,gerleszelíden, hőn szerető.Soká csak szél, aki értheti jól,ki tudott reszketeg álmairól?Ki tudta: látja az út közepén,látja a kóbor, a bús szökevény,hogy ott, ahol fürgén…

Eljegyzésetekre: Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak.Forró és óvó kar az oltalmazója,bástyája van annak, ki hűséggel fizet,s kincse halomnyi.Volt a kezdet: a rég, és évek az óta,és tudtátok, hogy a létet már lesz kinekaranyba vonni.Mondjátok azt, hogy a másik hajléka…

Régi évek vázát, jármátlevetettem győztesen.Kedvesem királyi szépség,s mint királynak, főz nekem.Együtt élek széllel, nappal,dolgozom a földeken.Nem vágyom a délibábra, nem kérem, hogy több legyen.Öröm ül a fáim ágán,s ha mellé bánat röppen,bízva tűröm, mindennel…

A világ tengelye elferdült.Láttad-e hajlását fák felett?Sejted, hogy a fatörzsek félnek,reccsen majd, megpattan, elreped?Sötét súly voltak az emberek.Messze hangzott fület nem érve,hogy megnyaklott a világtengely,belejajdult a süket térbe.Csontig vágón csikordult bele,bár nem…

            Néztem a halakat a medence vizében, tudod, amelyiknek a közepén, mint egy buzgárból, bugyog fel a víz. Rád emlékeztettek a halak, a csobogó víz, a medence és a park.             Bejöttem a házba, bezártam magam mögött a rácsos kaput, és…

Felkönyökölve fekszem és nézemtermetem elé bújt apró termeted.Oly természetes, mint a lélegzéss mint mi ezer éve így rendeltetett.Budapest, 2015. okt. 6.

Te vagy a Szerelmem, égi szép,szélviharban te vagy az öblöm,a szent, ki szörnyek elé kilép,te vagy az egyetlen csoda a földön.Te vagy a Kincsem, a drága szép,ki úgy csillogsz, mint a hómező, ha a tél-lehelet ráfagy épp,Szerelmem vagy, és oltalmam körbesző.Te vagy a Szerelmem,…

Akasztott ábrándok lógnak a fán, túlzsúfolt világban jó a magány. Mindent, mit kértek, a kútba lököm, széthullott világban jó a közöny. A kincsért ezer évig kell ásnom, a lét java csúf, mint harapásnyom, a korszellemet diktálja Káin, s maroknyi jóért vívom…

Már szenvedtem eleget.Ketten tudják ezt igazán: a Jóisten meg én.Csak ennyit mondok neked.Már szenvedtem eleget.S már jobban tudok hinni, mint az elején.A megváltoztathatatlan felettnem sírok keserű könnyeket.A még magamban rekedterővel előre csörtetek;akit a föld, az ég szeret,azt…

Én mélyre buktam le a bánatokban,de ha örültem, mindenkinél jobban.Hittem a sorsban a rendet, égi rend-fogadalmat:akik könnyek között vetnek,majd ujjongva aratnak.Csodák márpedig mindennap esnek,melyeket gyöngyként az emlékekbőlnaplók lapjaira penna perget - az írás tán a…

Fekete posztóval takard el szemét,ágytakarójával fedd el az arcát!Megnyugszik, hidd el, ha nem lát,az álmok világa kitűnő menedék. A madár is megnyugszik, ha megvonja tőlea látást a rávetett ruha redője. Sorokmajor, 2015. aug. 17.

Elmerengek néha, hogy mennyire szeretem a telet, a süppedő, érintetlen havat, és az erdőt, s egy tágas, puszta helyet; hogy mennyire örülök, hogy megtalálhattalak. Eltűnődöm azon, miképp telik meg a meseserleg,…

Szomjas a föld, szomjas, szomjas,a tyúkoknak hintett búza,zsong a jószág, mint a méhkas,apró, öreg koszorúja. Szomjas a föld, szomjas a kert,s ami jön, hogy adjon leckét,körmönfont az, nyakatekert,de jó gazdát mindig elvét. Sorokmajorban és Vasváron, 2015. júl. 23-25.

Ahol van barátság,ott van találkozás,s ahol találkozás,ott hangosabb fohász.Ahol törődés van,ha esik is, ha fúj,ott nagyok a dolgok,„Nőj!” - ott így szólt az Úr.Ahol van megértésföld és ember között,oda nem érnek elkönnyen az ördögök.Ahol szerelem van,ott a tátongó…

Lába nyomán vihar támad,tisztító, szent, mérhetetlen,mely pusztán egy olajágathagy maga után kezemben.Hét szűk esztendő hátábanelért hozzánk egy gazdag nyár:sokkal jobban tudta nálam,hogy békére szomjaztam már.Lába nyomán bámulat él,ha utána nézek, felróarcomra egy…

Óh, ugyan már, nincs elég sebünk!Kapunk még párat,hogy erősek legyünk.Óh, hát mondd meg, mit kezdjek vele?Legalább élünk,így, sebekkel tele.Csak hogy szívünk szélesebb az égnél,azt megváltoztatnine legyen elég mély.Sorokmajor, 2015. jún. 17.

Dagad a felhővitorla,rojtos-fodros, hevenyészett,nem a földi bolhák dolga,hol kezdi ki az enyészet,a felhőnek szelnie kellfenn a kék ég óceánját, órák múlta megtizedelarmadát, buknak a bárkák,órák újabb múlta ismétszaporítja, megszorozza,s amerre a szelek vinnék,megjelenik…

Mint csermely vize, iramlik el, macskatalpon surran mögötted, s abban rejtve van minden, mi kell, mit szemednek magából fölfed.   És arra ébred minden földi, ha elment utolérhetetlen, hogy nem szabadna elsöpörni egy nyomát sem, egy porszemet sem.   Hanem az út, melyen…

I know about it, it’s warmer than light,And as beautiful as the wide riverside,And from what I know, it’s only presentWhere there is no time, where there is no end.Where there is no joy, where there is no fear,Where there is not even hope anywhere near,So when your soul is as bare as a bone,You…

A szél csizmáját kapom kölcsöns erejét adja kölcsön Sámson,hisz túl erdőn, túl néhány völgyöntündököl az én briliánsom. Tarján környékén, 2015. ápr. 18.; Budapest, 2015. ápr. 29.

Ez a dal szól a kék égnek felettem,  és a pusztáknak írom e dalt egyben, ahonnan a szél súgdosott és intett, ez a háladal a testvéreimnek, ez a dalocska száll a barátokhoz, akiknek szíve szövetséget hordoz, ez a háladal szól az otthonomnak, hol füvek, fák és rögök mesét…