Lába nyomán vihar támad,
tisztító, szent, mérhetetlen,
mely pusztán egy olajágat
hagy maga után kezemben.

Hét szűk esztendő hátában
elért hozzánk egy gazdag nyár:
sokkal jobban tudta nálam,
hogy békére szomjaztam már.

Lába nyomán bámulat él,
ha utána nézek, felró
arcomra egy kérdést a szél.
Hogy lehet ily szép, ilyen jó?

Csillagszórót múlva felül
lépte szalma s láng kettőse:
melengető tűzfény vetül
lába nyomán minden kőre.

Lába nyomán virág fakad,
ha végtelen ég alatt jár,
virágokba illatanyag
helyett egy jó lelket használ.

S amikor a Nap perzseli,
amikor a hó olvad rá,
minden király is őneki
lába nyomát csókolhatná.

Sorokmajor, 2015. jún. 23-28.