Én mélyre buktam le a bánatokban,
de ha örültem, mindenkinél jobban.

Hittem a sorsban a rendet,
égi rend-fogadalmat:
akik könnyek között vetnek,
majd ujjongva aratnak.

Csodák márpedig mindennap esnek,
melyeket gyöngyként az emlékekből
naplók lapjaira penna perget -
az írás tán a legelmésebb őr.

Nem vérezhetsz eléggé ezer sebből,

mindenkinek dobolja szíve ki
harsogva s határtalanul messze:
„Áldott legyen, mi életemet kiszínezi!”
Jaj, szíve hangját nekieressze!

Áldott legyen mindez a színező:
a hajnal, a pacsirtamadarak,
a fény, a lassan már őszi mező,
a szerelmed, az öröm, a szavad.

Sorokmajor, 2015. aug. 13-18.