Elmerengek néha,
hogy mennyire szeretem a telet,
a süppedő, érintetlen havat,
és az erdőt, s egy tágas, puszta helyet;
hogy mennyire örülök, hogy megtalálhattalak.
Eltűnődöm azon,
miképp telik meg a meseserleg,
hisz néha csúf és szép összhangba tér;
s hogy akkor is nevetünk, ha kesergek,
hogy érted a világ minden kincse is hangya bér.
Néha gondolkozom,
hogy tud egy hős a sár hőse lenni,
s hogy nem mondanám egy embernek se
magas lóról: nem lesz belőle semmi,
mert én a hajnal vagyok, nem a csüggeteg este.
Elmerengek néha,
hogy mennyire szeretem a telet,
a süppedő, érintetlen havat,
és az erdőt, s egy tágas, puszta helyet;
hogy mennyire örülök, hogy megtalálhattalak.
Sorokmajorban és Keszthelyen, 2015. júl. 31 – aug. 8.
