Hétszer vitt pokolba az út,
s még hétszer oda visszarúg,
annyi volt a kálváriám,
mi hét emberre jut talán,
balcsillag fénye megjelölt,
bennem hét szív repeszre tört,
hét nap álmodom, hogy lehet
rendes emberi életet,
hétszer annyit vezekeltem,
ahány bűnt valaha mertem,
felállni – az több mint ziher –
hét életben kell ennyiszer, 
engem is egy angyal őriz,
láttam, hogy szakadt meg ő is,
de ha nagy a sors csapása,
hétszer legyek nagyobb nála,
ha a tőrt belém ütötte,
hétszer menjen bennem tönkre,
ledobom a súlyt a sárba –
s hétszer leszek nagyobb nála!

Budapest, 2015. márc. 17.