Lámpafényben az aszfaltonkörbefutó repedések,s itt a biztos, romlatlan nyom:nem határoz az enyészet.Mert hol egy vékony rés nyílik,előtör az élet füve,színe szürkét élénkít itt,hamisítatlanul üde.Lásd, a világ romok között,s hol kő fedi el, s hol piszok,hol elhagyott lomod zörög,valahogy mindig élni…
Mindig azt plántáltad belém,hogy legyek minduntalan, minden utamon jóvagy a jóhoz hasonló.De úgy elfáradtam benne,mint egy hét országon hajszolt,vad vágtától habos ló.Hitem megtört, ez kételyek siráma, miért cipelnék terhet rémesen hiába?Adj nyugalmat, nem tudok már,nem akarok lenni senki messiása.…