I lived like a king,The only one leftFrom a forgotten kingdom,Because one of them had to sing.2015-2016.

Lámpafényben az aszfaltonkörbefutó repedések,s itt a biztos, romlatlan nyom:nem határoz az enyészet.Mert hol egy vékony rés nyílik,előtör az élet füve,színe szürkét élénkít itt,hamisítatlanul üde.Lásd, a világ romok között,s hol kő fedi el, s hol piszok,hol elhagyott lomod zörög,valahogy mindig élni…

Kései napfény a házak falán,és még egyszer kezedet választanám.Felhőkbe nyúlna a csupasz faág,és még egyszer szívedben ütnék tanyát.Vasváron és Bögötön, 2016. máj. 27-28.

Jámbornak láttat a jelen, de a sárkány bennünk szendereg,s midőn ébred, vad tűzre gyújtja a pislákoló lelkeket.Felsőőr (Oberwart), Sorokmajor, 2016. máj. 24-26.

Fehér Evelinnek ajánlom.Fürödni lényed tükréhez jár a lelkem,hollónak vélnéd, míg le nem száll, oly sötét,s hófehér hattyú lesz, ha szárnyára vertengyöngy hullám lemossa fekete köntösét.Hattyú fürdik, üdítik szikrázó cseppek,a tükör végtelen, mindig csendes nyughely,lényed kiapadhatatlanul…

Jól tudjuk, hogy az út neve mindinkább az:elfordulás egymástól, cselvetés, homály;te egy egyenes úttal százat megváltasz –egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.Talán trónra elleneinket ültette,s legyen bár a világ rémséges nagy mozsár,melyben sújtva, zúzva törik ügyünket, deegy harc sincs…

Pej paripám pusztán, mint a vihar, vágtat,ajkamról ködöt feltépőn riad ének,mert katonája vagyok az igazságnak,s ebből rakok a fejedre diadémet.Ezüst, túlvilági csillagfény a fáklyám,és szívemben hordom az eleven Napot,és elviszem hozzád szelek héjaszárnyán,s koronád egy országra melegen…

Kimertem a harmattavat,hoztam tengermély szerelmet,elhervadnod sosem szabad,e kincsekkel ékszerezlek.***Kimertem a harmattavat,hoztam tengermély szerelmet,reád öntöm, s a talpalatföldek, s mind, ahány még marad,éjszakák is úgy neveznek:királynő, kiből fény fakad.Sorokmajor, 2016. márc. 28.;…

Ki bujdosott, csillogó vértben előjön,nagyobb mindnél, kezével fákat csavar ki.Imádban kéred, ellenséged ne lőjön,de ha meg van írva, hogy mikor kell halni...Kelő Nap fényében arcomat mosom meg,versenyfutás az idővel: lépéselőny,hiszen ha minden bástyánk rom és korom lett,csak akkor nem ring majd…

Szavakban lélegzem.Szavakban igazán.Úgy, mintha kortyolnám az élet elixírjét,belélegezném ős, szent szellemét.Lelkem épen maradt hídvég,amikor az összes híd felég.De minden égésnekpernyéje, korma szó,s amint rám rakódik,már örökkévaló. Szavakban lélegzem.Mély lélegzetetveszek a nyelvből,mellyel…

Fehér Evelinnek ajánlom.Valóságos szőnyeget alkota bokrok alatt a hóvirág,zsenge fűbe bújnak a halmok,új hajtások: hímes bóbiták.Nyáját már terelgeti összea tavasz, e harsány pásztornép,s jószága szapora körötte:nyomában szökken a százszorszép.Az ereszre pufók verebekülnek, s onnan a tetőcserépalá…

Szeretem nagyon,ha szürkület idejéna rigók búcsúzó trillájátmeghallgathatom.S mindig éltetett,ha a széles eget fürkészhettem,vagy belőle akár csak egyapró részletet.Ámulnék látva,akárhányszor még, amint a mentenfelhágó Napot az erdő már kipirultölben dajkálja.S lelkemnek csoda,hogy történt Jó,…

Sorsom néha tömlöcbe vet, melynek rácsa kétely s önvád, tere terhekből összetett, s gondolok a hűs kövön rád. Ez a hűs kő: mint a tüske, testem alatt ez a szőnyeg, s rossz szellemek lemerülte mérgezi meg levegőmet. Jó szándékú tépelődés, óh, de húsomat szaggatja, s néha éppen ő a fő vész: oly…

Nem akarok hallani hazugságot,se féligazságokat, jobb, ha tudjátok!Ne feleljetek egymás szavába vágva!Halk szavak helye ez, akár egy apácazárda.Egymást ne tépjétek itt, e teremben,mert lehet a király is igen szeretetlen,öklömet talán mindkettőtök látja.Meg fogom hallgatni ügyetek versét,nincs…

A szél magányosan üget, s a leáldozó Napra hunyorítva,mely bőrömön halvány tüzét szítja,tudom, hogy e perc a Könyörület.Sorokmajor, 2016. jan. 18-19.

Most oly tiszta, tízezercsillagtól szikrázik az ég.Csak úgy tudnám leírni,mit e különös éjen látok:egy nagyon ősi,elfeledett korbanvalami rettenetes nagyotés roppant fényesetpozdorjává törtek,s most minden darabkaa régi fénnyel ragyog.Sorokmajor, 2016. jan. 12.

Mindig azt plántáltad belém,hogy legyek minduntalan, minden utamon jóvagy a jóhoz hasonló.De úgy elfáradtam benne,mint egy hét országon hajszolt,vad vágtától habos ló.Hitem megtört, ez kételyek siráma, miért cipelnék terhet rémesen hiába?Adj nyugalmat, nem tudok már,nem akarok lenni senki messiása.…

Már azt hittem, a tűzszünet végtelen,s mi fájni fog még, tompán fáj majd, nem élesen,s most láncos bottal veri ki fél szememez a sok felébredt, ez a sok nagy félelem.Sorokmajor, 2015. dec. 22.

Azért maradok talpon,mert erre kért egy megtört,sokat szenvedett asszony,ki részben értem tört meg.Azért maradok talpon,mert volt, van, kinek fontos,hogy árnyék ne sorvasszon,így vetem lábam földnek.Azért maradok talpon,mert az én országombankiknek szíve sokat nyom,egymásért…

Ama út nyomvonalát ismeri sok, s hittem azt, neki is tetszeni fog,ha rajta jár, kísérve engemet ő,gerleszelíden, hőn szerető.Soká csak szél, aki értheti jól,ki tudott reszketeg álmairól?Ki tudta: látja az út közepén,látja a kóbor, a bús szökevény,hogy ott, ahol fürgén…

Eljegyzésetekre: Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak.Forró és óvó kar az oltalmazója,bástyája van annak, ki hűséggel fizet,s kincse halomnyi.Volt a kezdet: a rég, és évek az óta,és tudtátok, hogy a létet már lesz kinekaranyba vonni.Mondjátok azt, hogy a másik hajléka…

Régi évek vázát, jármátlevetettem győztesen.Kedvesem királyi szépség,s mint királynak, főz nekem.Együtt élek széllel, nappal,dolgozom a földeken.Nem vágyom a délibábra, nem kérem, hogy több legyen.Öröm ül a fáim ágán,s ha mellé bánat röppen,bízva tűröm, mindennel…

A világ tengelye elferdült.Láttad-e hajlását fák felett?Sejted, hogy a fatörzsek félnek,reccsen majd, megpattan, elreped?Sötét súly voltak az emberek.Messze hangzott fület nem érve,hogy megnyaklott a világtengely,belejajdult a süket térbe.Csontig vágón csikordult bele,bár nem…

Felkönyökölve fekszem és nézemtermetem elé bújt apró termeted.Oly természetes, mint a lélegzéss mint mi ezer éve így rendeltetett.Budapest, 2015. okt. 6.

Te vagy a Szerelmem, égi szép,szélviharban te vagy az öblöm,a szent, ki szörnyek elé kilép,te vagy az egyetlen csoda a földön.Te vagy a Kincsem, a drága szép,ki úgy csillogsz, mint a hómező, ha a tél-lehelet ráfagy épp,Szerelmem vagy, és oltalmam körbesző.Te vagy a Szerelmem,…