Milyen jó tudni, hogy milliárdokat
hagy hidegen, mit elvakultan teszek,
elvakultan, mert halálig se tudom
kitanulni már a helyes életet.
Milyen jó tudni, hogy néhány tíztől vagy
száztól mégsem rendeltek engem külön,
és mely feléjük adósságot jegyez,
a táblát csak-csak tisztára törülöm.
Milyen jó tudni, hogy az agyba-főbe
káromolt feledés segítőtársam,
hisz végül a legtöbb bánat elcsitul
egy kevés borban és megváltó nászban.
Milyen jó tudni, hogy különösebben
nem is zavarom fel ezt a mély tavat,
egy hullámfodra vagyok csak a víznek,
milyen jó tudni, hogy megbocsátanak!
Piliscsaba, 2013. ápr. 18.
