Tanultam áprilistól is.
Az összes eddig beérett
szeszélyes, változékony
hónaptól szinte észrevétlen,
mintegy csettintésre
tanultam a hamisságot.

Titokban bízva, hogy ha megcsalom,
könnyet se ejt...
Kurafiaktól és kéjencektől
eltanultam a bájcsevejt,
eltanultam a bájcsevejt
és a szerelmi szégyent.

Mert éltem, és az élet így bomlik ki.
Nincs más út, mint ami talpam alatt,
és nincs cél ezen az úton kívül,
és ha azt mondanák, semmi se történt,
hazudnak, mert láttam millió madarat,
millió felhőt, millió csillagot,
és minden pillanatban lélegeztem,
és sose volt mozdulatlan a világ.

Tanultam a fáktól
várni, míg tavasz nem fakad,
és a Naptól várni...
Tanultam sokat a felkelés idejéről.

Tanultam búcsúzni ezeregyszer
és remélni, hogy nem minden búcsúm végleges.
Tanultam szeretni a véletlent,
és véletlenül talán utolsó versem ez.

De hidd el, nincs jobb, mint bevallani,
hogy nem tudom, mi jön.
Igyekszem vele nem törődni,
csak szemlélem a jókívánságok
virágzását, ha szívembe látok.

Mert legfőképpen a hegyektől tanultam:
szilárdnak maradni.

Piliscsaba, 2013. ápr. 11.