Öcsémnek.

Ha mi együtt szállunk fel a széllel
félfényes délben, ámulhat a raj,
gyöngyházszín felhők lesznek felettünk,
s lent száz és csillámló hullámtaraj.

Dúlhatnak mondvacsinált vezérek,
fúlhatnak feneketlen dühükbe,
de akkor is szent a szárnyalásunk,
s utunk tiszta, mint a tenger tükre.

Testvér, mindketten sirályok leszünk,
daliás röptűek, esküszöm én,
s nem hajtunk fejet se üldözések,
se elnökök, se szekták küszöbén.

Mindentől függetlenül suhanunk
a légben, a szabadság terében,
s ezalatt hordozom arcod mását,
s szemed mögött rejted el a képem.

A két sirályon ámulhat a raj,
kik új ösvényt szabnak ki titokban,
Jonathannak hasonmásai fent
keringenek éjbe tűnve, hosszan.

Piliscsaba, 2013. máj. 15.