Gondoskodó, fehér, gyengéd
asszonykezek vízözönnyi
áldása csorgott át rajtunk,
és nem tudtuk megköszönni.

Apák adtak vizet, mustot,
munkájukat szánkba enni,
nemzedékem buzgón zabált,
s hagyatéka nincs semennyi.

Nem adtunk egy kurva szót se,
ím, az élet vízözönnyi
áldását a napok telve
köpünk, hányunk megköszönni.

Hiúság az úr a földön,
hiúság és nihil rágja,
mi lesz veled, felnőtt-gyerek,
szerelmes szívek virága?

Nem hagytunk egy mondatot se,
hogy az élet vízözönnyi
áldását még épp időben
legyen szavunk megköszönni.

Piliscsaba, 2013. máj. 15.