Itt kell lennie valahol, nem messze,
mert élesen kirajzolódott arca,
és csaknem valóságosan lehelte
csókját kétfelől, üdvözlőn, kacagva.

Lámpát oltottam, s szinte azon nyomban
belenyomta a párnába fejemet
a kábaság. Ilyenkor rosszat szoktam
álmodni, rémisztők, fürgék a jelek.

De ma nem. Ma álmomban ő látogat.
És rádöbbenek, hogy az élet mentén,
amint összetörtem sok korlátomat,
útitársul őt legjobban szeretném.

Meglátogat és velem jön. Követ át
vasútállomáson, réten, házsoron.
De reggelig elhal már e szerenád -
a közelben jár, mert vele álmodom.

Piliscsaba, 2013. máj. 20.