Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

A lámpafény átüt a fekete lombon,megvakult házakban hallgat az éjszaka,nincs helyem a földön s szívemet bolyongom,hallván csak ennyit ott: még nem értél haza.Nem harcolják már hasztalan a harcukat,ilyenkor álmokat látnak az emberek:tudók és együgyűek, szegények, urak;s a…