Ha élet, akkor élet nincs úgy, hogy botlást nem ejthet a láb. De én azt mondom: mindig fel, és soha, soha nem alább!   Mindig fel, ahányszor láb botlott, fel, ahányszor kedv veszett el, mindig fel, vagy minden bánat megérdemelten ér, ember!   Nézd, hány rózsát…

Míg ti léptek, élők, félő, kínos hangon,hajótörött lelkek siralmas halmazán,én nem keresem, én készítem a hazám,hálát mondok s fáklyámat magasra tartom.Élők, eleven szívű kebelbarátok,már oda kell hagyni a pusztulás földjét,„... jön-e velem – emelem szómat – a…

Ragyogva élünk, így mondtam volnanemrégiben, nem éppen szerényen -sápadtabban, kissé szomorkodva,ha nincsenek csillagok az égen,ha erőtlen szegülünk a sorsnak,s nem hoz az új nap új édenkertet.Amíg élünk, mint az elfogott vad,szabadulással az évek telnek.Lázadásra szít a lét:…

A világ olyan furcsákat érlel,eszemmel alig súrolom tanát:új életre készültem az éjjel,s ugyanolyan szépbe álmodtam át.Sorokmajor, Szombathely, 2012. dec. 27.

Végül mid lettem neked?Végül semmid se, ez a baj.Végül senkim se vagy, s lehet,hogy ember mivoltunk a lator.Még idén, tegnap is, tavaly,elbújhattunk volna valahol.Végül idegen vagyok,nem váltunk levelet, szót se.Mert aki üzenne, dadog,és aki megkeresne, halaszt.Pattog a fény…

Könnyen kerekedő versemversengő vonásai nembabrálnak ki senkivel sem,bő szitkot reám, ha igen!Mi jutott osztályrészemül,mi nem, s merre is van partom,végezetül ahol elüllelkem, révben, a fregatton?Mi a part s mi a tengerár:ódivatú, avítt toposz?A víz, mit hajóján bejára…

Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a helyzetet, amiben vagyunk,ahol vagyunk, ami megadatott,amihez éppen érkezünk - azt igyekszünk aranyaljáig kimeríteni.Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a…

            Tovasietni a szerelvény mentén, mitológiai szörnyalak futurisztikus vonásokkal, tovaiszkolni, szaporázni, mert szorít az idő – holott szorít a fenét, hátravan nyolc perc az indulásig –, s a középső, zöldre festett…

Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

A lámpafény átüt a fekete lombon,megvakult házakban hallgat az éjszaka,nincs helyem a földön s szívemet bolyongom,hallván csak ennyit ott: még nem értél haza.Nem harcolják már hasztalan a harcukat,ilyenkor álmokat látnak az emberek:tudók és együgyűek, szegények, urak;s a…