Birtokold a napfény hitét, emlékezz: ez mind a tiéd, ez a világ, s megjegyezd, az élet ajándék volt, nem kereszt.   Lépj őseid lábnyomában, mondd: föld és felleg társam, s akkor tedd fel koronádat, ha kész vagy, hogy aznap továbbadd.   Szombathely, Grömitz, 2022. dec. 16., dec. 20., 2023.…

Gyönyörű szép szeretet és virágos rózsák, akkor is légy szent a Földön, ha már felróják, Isten mindig igazság, és idővel is számol, s nagy ember nagy hittel nem pusztít, hanem ápol.   Kalitkából kitörve száll a lelkem csalogánya, fülemüle szabad égen, varjak bent a kalodába', valami most…

A sors felemel, majd letaszít, de azt a csöpp jót, ami még kijött, letaszítva is elhoztam, mert úrnak neveltem a lelkem egy egyre becstelenebb korban. Szombathely, 2022. júl. 19.

Kesernyés estre édes eperbor, nem ad jó feladatot a jelenkor: cél nélkül tévelygő százezer fiatal, millió tenni nem, csak megkapni akar.   Lehetne lábatok nyomán a bűnjel ritkább, s elmétekben több a Lumière, és egy valamit sohase tűrj el: hogy ne számítson, mit kezdünk kezünkkel.   Az…

Kinyitottam Bibliám: korona van, chiphiány. Politika-polipkarok, ettől már nem látunk Napot.   Ha sötét, az hollósötét. Megosztottság: olcsó sörét. Kánaán: az bennem él csak, és én is a vakok közt félvak.   Szombathely, 2022. márc. 23.

Ha a Nap lement, s az éj sivár, kinek a lánglelke illuminál? Ki teszi jóvá a foganatlan álmokat a mocsarakban?   Én nem tudom, de azt szívmélyben érzem mindig vallásképpen, hogy annak majd, ahogy éltem én, súlyának kell lenni a Jó mérlegén.   Szombathely, 2022. febr. 15-18.

Mi kéne most? Szabad vízpart, fűzfák árnya, kora nyár, jövőkép a tömegeknek, holnap, ahol csoda vár.   Mi kéne most? Magyar jellem, szíverő és szeretet, valami pompa az arcunkra, amit a romlás felszedett.   Mi kéne most? Nyugodt derű, nagy Bábelben hála, hála, mert ki él s nem önző…

Éreztem már, hogy ég a talpam alatt a föld, és volt már az ég a talpam alatt. Szelídséget tanultam, míg figyeltem ezerszer is számtalan vadmadarat.   Hordozom a világomról saját képem, saját álmom, az én részem ez: hogy minden elsüllyedhet, de velem jön, ami kezdettől fogva nekem…

Önnön tükörképem megfordítva kaptam, eltorzítva kaptam, szilánkokban kaptam. A középpontot, ahol a béke horgonyoz, mindig meg kell tartanod magadban. Mert ostoba zsivaj, mi elmédben fészkel, és ostoba beszéded, hol legjobban Igéd kell.   Szombathely, 2021. nov. 6.

Lehet a hegyek éneke, lehet a puszták dala... a költészet megszólít, s ki nélkülenem lettem volna, az lettem általa. Lehetnek új irányok, lehetnek ősi romoka szavak birodalmában, de én majdmindent egyesíteni fogok. Lehetek sas, lehetek szegett szárnyú kis dalosmadár kalitkában, de az életemnem…

Te vagy a fényem, te vagy a derűm,téged elszomorítani nemde bűn?Míg itt-ott hullott hajszálainkat elfújjaa múltba a szél, újra meg újrameglep hűségével a lelked,s minden évben újra megszeretlek.Barátom, szeretnék – s ez nem balhit:csak szerelem vezethet addig,hogy ennek titkait kifürkészd –vele…

Ama út nyomvonalát ismeri sok, s hittem azt, neki is tetszeni fog,ha rajta jár, kísérve engemet ő,gerleszelíden, hőn szerető.Soká csak szél, aki értheti jól,ki tudott reszketeg álmairól?Ki tudta: látja az út közepén,látja a kóbor, a bús szökevény,hogy ott, ahol fürgén…

I know about it, it’s warmer than light,And as beautiful as the wide riverside,And from what I know, it’s only presentWhere there is no time, where there is no end.Where there is no joy, where there is no fear,Where there is not even hope anywhere near,So when your soul is as bare as a bone,You…

Minden ünnep erős kötél, mely száz viharos tengeren eltelt napra sokvitorlás hajónkról mólóra tornáz, összeköt minket messze benn.   Minden ünnep megérkezés, egymás karjába szaladás, az ünnepben ott a kezdet, hozhat hálát vagy szerelmet: minden ünnep hajnala…

Ujlaki Nikolettnek és Kozma Gergely Andrásnak, az ötéves évfordulóra.   Hirtelen, egyszer csak a másik csodás volta magával ragad. Minden, de minden ott kezdődik, egy gondolattal: „Választalak.”   Az első olyan pillanat ez, amikor akár délibábok válnak…

Barátaimnak.Idő és tér egy adott pontjánjelölte a sors a helyet,hol összegyűltek a bányászok,ahol már besötétedett,évmilliókkal előbb járt azalkony ott, és maga mögötthúzta, hengerült nagy fekete,fekete és éj és örök,ebben bolyongtak fénypontokként,aprócska lámpást…

Lesz miből élni az úton, reményből mindig lesz elég: én viszem a táskámban a versem ötletét.   Barátom, te hozd magaddal, mi nélkül nincsen büszke lét, a táskádban elrejtve jó munkák ötletét.   Kedvesem pedig az útra műveim koronájaképp táskájában…

Ha élet, akkor élet nincs úgy, hogy botlást nem ejthet a láb. De én azt mondom: mindig fel, és soha, soha nem alább!   Mindig fel, ahányszor láb botlott, fel, ahányszor kedv veszett el, mindig fel, vagy minden bánat megérdemelten ér, ember!   Nézd, hány rózsát…

Míg ti léptek, élők, félő, kínos hangon,hajótörött lelkek siralmas halmazán,én nem keresem, én készítem a hazám,hálát mondok s fáklyámat magasra tartom.Élők, eleven szívű kebelbarátok,már oda kell hagyni a pusztulás földjét,„... jön-e velem – emelem szómat – a…

Ragyogva élünk, így mondtam volnanemrégiben, nem éppen szerényen -sápadtabban, kissé szomorkodva,ha nincsenek csillagok az égen,ha erőtlen szegülünk a sorsnak,s nem hoz az új nap új édenkertet.Amíg élünk, mint az elfogott vad,szabadulással az évek telnek.Lázadásra szít a lét:…

A világ olyan furcsákat érlel,eszemmel alig súrolom tanát:új életre készültem az éjjel,s ugyanolyan szépbe álmodtam át.Sorokmajor, Szombathely, 2012. dec. 27.

Végül mid lettem neked?Végül semmid se, ez a baj.Végül senkim se vagy, s lehet,hogy ember mivoltunk a lator.Még idén, tegnap is, tavaly,elbújhattunk volna valahol.Végül idegen vagyok,nem váltunk levelet, szót se.Mert aki üzenne, dadog,és aki megkeresne, halaszt.Pattog a fény…

Könnyen kerekedő versemversengő vonásai nembabrálnak ki senkivel sem,bő szitkot reám, ha igen!Mi jutott osztályrészemül,mi nem, s merre is van partom,végezetül ahol elüllelkem, révben, a fregatton?Mi a part s mi a tengerár:ódivatú, avítt toposz?A víz, mit hajóján bejára…

Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a helyzetet, amiben vagyunk,ahol vagyunk, ami megadatott,amihez éppen érkezünk - azt igyekszünk aranyaljáig kimeríteni.Adj nekembékét, türelmet,erőt, fegyelmet,hitet, szerelmet!S figyelmet adj.Azt a…

            Tovasietni a szerelvény mentén, mitológiai szörnyalak futurisztikus vonásokkal, tovaiszkolni, szaporázni, mert szorít az idő – holott szorít a fenét, hátravan nyolc perc az indulásig –, s a középső, zöldre festett…