Sümegi Tamás írásai


Hamu és remény

2014. november 24. 21:14 - sumegitamas

Ahol nem sül mézeskalácsangyal, van egy utca vaksötét házakkal, és tudja, aki járt a szegletén: van, hogy nincs más, csak hamu és remény.   Pinceszagú imák és sóhajok nem érik el a ragyogó Napot, ha árnyékként élnek az emberek, azt a lelkük sosem bocsátja…

Tovább
Szólj hozzá!

Leguggolni

2014. november 17. 22:54 - sumegitamas

Talán úgy kéne, hogy ne gyújtsak több tüzet, csak várjam az első szűz havas éjt,  mint limlomos polcon bőrbe kötött füzet: szolgálva fél-szégyellt szép szavakért.   És közben csak jönnek az égre a Holdak, Napok jönnek, a föld se vesztegel, e mozgásban úgy kéne,…

Tovább
Szólj hozzá!

Ősz a Balaton felett

2014. október 30. 22:08 - sumegitamas

Áztunk-fáztunk az eső vizében, még egy lépés, ezt csak-csak kimérem, magasra fel, majd lejtőmenetben, szakadék szélén, ködlő hegy ellen, tüdőnkbe préselődő levegő, ha talpunk alól kigördül a kő, menj, testvér, tudod, hogy vár az a táj, hol hatályát veszti a…

Tovább
Szólj hozzá!

Ott kell lennie a reménynek…

2014. szeptember 08. 19:57 - sumegitamas

Ott kell lennie a gondolatban, hogy most tán ez a szív verni halkan fog, de jó lesz megint minden többé-kevésbé, ott kell lennie a holnap elején: hope, Hoffnung, nadezda, remény, mielőtt a reggeli járatot lekésné.   Ott kell lennie egy királyság romjai alatt is, hogy lehet…

Tovább
Szólj hozzá!

A fárosz az lesz…

2014. június 06. 13:28 - sumegitamas

Mint menedékosztó, mint a támasz pontja, mint erődítő s árnyas szikla magaslik, mint ember emberségét edzi naponta, és ha tényleg az élet tenger a partig,   alatta szép öblöknek fordul a gálya, az evezőkkel fel-le a remény gallyaz, és gondolkodó tudata…

Tovább
Szólj hozzá!

Az ember másodpercei

2014. május 06. 17:28 - sumegitamas

I.   Valahol a fehérek égövén, szinte érthetetlen mód meghatódva lerakom az egek alá a kamatot, egy átszellemült, őszinte, odaadott pillanatban megcsókolom a szoba padlóját, ami tetőt vont fölém.   II.   Elálmélkodunk kettesben járva, hogy egy gyepsávon a…

Tovább
Szólj hozzá!

Egy drágakő meséje

2014. február 22. 19:35 - sumegitamas

A kezdet kezdetén minden képlékeny volt és sejtelmes, senki sem álmodott nagyot, senki sem tudta, hogy ez lesz.   Rendezetlen kavargásban nem öltött rögtön alakot, hogy nem tűnt fel, nem számított, voltak, voltak olyan napok.   Kezdetben nem hordott jelet, ami…

Tovább
Szólj hozzá!

Kopasz a zelnice (Télköszöntő)

2012. december 03. 04:07 - sumegitamas

Nem szeretnék mást, csak lángotkandallóba, kályhazugba,melegben embert, ki áldott,legszentebb álmát alussza.Nem szeretnék mást, csak nyomota havas tájon keresztül,családot, mely dalba fog ott,ha a fenyő ága rezdül.Nem szeretnék mást, csak imát,misét, felzengő harangszót,s hogy…

Tovább
Szólj hozzá!

Láttalak gyermekként, Kegyelem

2012. október 07. 21:33 - sumegitamas

            Láttalak gyermekként, édes barátnőm – alighogy kimondtam most az első szavakat, ne nevess ki! Ma láttalak kisgyermekként, csak egy pillanatig, ma, amikor már felnőtt nő vagy, s nem is vagy itt. Úgy hat, tudom, mint aminek nincs értelme, azt hihetnéd,…

Tovább
Szólj hozzá!

Kőlépcső

2012. szeptember 24. 22:03 - sumegitamas

Szenftner Gergelynek ajánlom.            A sötét, félig lefüggönyzött, s különben is éjszakába boruló szobából látni lehetett az erődítményszerű diákszálló egyéb részeit: hol erősebb, hol halvány illuminációval hintették be a lámpatestek a belső udvart,…

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása