A földi szépségnek, szeretett,
már-már fölötte állasz, vélném.
Imádlak én halandó, akit
arany nő ringatott a térdén.
Azért őrizem erőimet,
hogy teneked szolgálhassanak,
s ha - mondjuk - Hellászba születek,
templomodhoz húznék már falat.
Elmondhatják sokan, mi mindent
nem tisztelek, de azok bűnök,
gyarlóságok, s veszekedetten
e kozmoszban egy, amit űzök.
A szépséggel egyesült jó az -
nem a tökély, mely egy életet
nem jellemezhet, elvész abban,
néhapercben akiből ered.
A szépséggel egyesült jó vagy,
legalább így hiszem, míg élek,
s tán tévedve, ostobán, vakon,
istennőnek nevezlek téged.
Piliscsabán és Budapesten, 2012. dec. 16.