Ki bujdosott, csillogó vértben előjön,
nagyobb mindnél, kezével fákat csavar ki.
Imádban kéred, ellenséged ne lőjön,
de ha meg van írva, hogy mikor kell halni...

Kelő Nap fényében arcomat mosom meg,
versenyfutás az idővel: lépéselőny,
hiszen ha minden bástyánk rom és korom lett,
csak akkor nem ring majd toboz: mag a fenyőn.

Lépéselőny az, hogy tartja magát a gond.
Gond a születésre, ég felé növésre.
De ez a fölény, mit olykor javára mond,
sosem létezett. Csak harc a Földön érte.

Nincs fölény, csak előny: mindig pillanatnyi.
Bőrébe bújnék annak s szemével látnék,
kinek lelke vak és nem tud jót akarni,
hogy megtanuljam, honnan terjed az árnyék.

Mit kezembe adtak, erőm az. Feladat.
Sorstól rám bízott birtok s vezéri pálca,
s hogy gaz ne fojtsa s ketté ne törje harag,
minden pillantásom éberen vigyázza.

Sorokmajor, 2016. márc. 20-24.