Jól tudjuk, hogy az út neve mindinkább az:
elfordulás egymástól, cselvetés, homály;
te egy egyenes úttal százat megváltasz –
egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.
Talán trónra elleneinket ültette,
s legyen bár a világ rémséges nagy mozsár,
melyben sújtva, zúzva törik ügyünket, de
egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.
Melyben keserűség, üröm volt az ital,
tán mindnyájunk kezében volt már oly pohár,
ürítettük, ám igazunk újra rivall –
egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.
Szemünknek mámor a sarjadzó, zöldellő
tájnak látványa, s olykor minden rög kopár,
de ha akkor hajtást ígér árva egy tő...
egy harc sincs veszve, amíg még egy harcos áll.
Győr-Ménfőcsanak, 2016. ápr. 30.; Sorokmajor, 2016. máj. 7-11.
