Fehér Evelinnek ajánlom.
Fürödni lényed tükréhez jár a lelkem,
hollónak vélnéd, míg le nem száll, oly sötét,
s hófehér hattyú lesz, ha szárnyára verten
gyöngy hullám lemossa fekete köntösét.
Hattyú fürdik, üdítik szikrázó cseppek,
a tükör végtelen, mindig csendes nyughely,
lényed kiapadhatatlanul kecsegtet,
s e partra szállok, a holló mindig itt hull el.
Sorokmajorban és Szentgotthárdon, 2016. máj. 16-23.
