Úgy kívánkozik tollam végére,nézd el nekem, ha ismétlem magam!A fenyők havas csöndjében álltam,míg járt az Ember hódolattalan.Megtűrtek körükben az őrizők,mozdulatlan, ünnepélyes nagy fák,s ránk borult a hét lakat alatti,templomi, őskori hallgatagság.Míg járt az Ember…

Egyremegbánom a rosszul megírt költeményt,úgy bánom, hogy forgok ördög kölykeként,nem vesznek engem kegybe.Kettőrehirtelen félországos útra kélek,néhány kis pénzen megtömött zsemlémetcsomagolom zsebkendőbe.Háromramegérkezem, s menten felszólítalak,hogy közöttünk ne…

Hogy megtörtént e sok tekergés,sose fog fájni, hiszen néztemtágra nyílt szemmel, ahogy elvészezer nyomunk a nagy egészben.Elsőként tudtam, hogy jön a tél,mikor ruhánk még csak lenge vért,első voltam, akit a kacér,cinkos tavaszlehelet elért.Bár néha a tél vészterhes lett,az…

Ha bilincsbe ver, csak nevetem bilincsét,mérkőzöm a vaksorssal, s nem teszek panaszt,ha két régi bánatot együvé tapaszt.Hálát adok kihívásaiért ismét.Azt mondom, játsszunk hát férfias játékot,ravasz leszek és szívós, bolondul bátor,s minden keskeny utcából, közel és…

Énekek, dalok felvidítanak,bármily egyszerűek s halk szavúak.Daloltam zenitelő Nap alatt,énekeltem, indulva nagy útnak.Pirospozsgás lányarcokat hagyvaelködleni szép villanyú színen,beleomoltam fodros tavakba,s menthetetlenül zenélt a szívem.Világnak még megmaradt a…

A hó és a köd párosult fehérré olvad,a fejem felett láthatatlanul suhognakszárnyai egy nagy, félelmes, néma madárnak.Ijedelemmel vegyes kalandvágy, mi áthat.A civilizáció erődje mögöttem,de tekintetemet már máshová vetettem.Menni kezdek vakon, elvesződni a ködben,s csak hó…

Ha talpamra majd útilaput szánok,ha szívem mélyén mehetnék terem,nyakamba veszem nagy Törökországot,s kedvességed révébe érkezem.Nem az a módja: hangoztatni fennen,hanem olykor, végezve a napot,emlékezni, mi jót adatott ennem,ha ti, törökjeim, kínáltatok.Ha járok egyszer…

Ragyogva élünk, így mondtam volnanemrégiben, nem éppen szerényen -sápadtabban, kissé szomorkodva,ha nincsenek csillagok az égen,ha erőtlen szegülünk a sorsnak,s nem hoz az új nap új édenkertet.Amíg élünk, mint az elfogott vad,szabadulással az évek telnek.Lázadásra szít a lét:…

Szoktad-e nézni az űrtaz éjben, s a felhőketvándorlásuk folyamán;hallgatni a zivatartés az olvadó havat,a madarakat a fán?Latolgatni Hold színét,Hold növését, Nap hevét,az idő fordulását;mérni kóbor lélekkelórát, a csillagoknakórjásra szabott pályát?Vagy csak járni az…

Hogy egynéhány elrontott esténönhit dagasztotta mellemet,s nem voltam jámbor, jó keresztény,bocsásd meg nekem, ha meg lehet.Hogy a temérdek jóért hálásnem voltam én mérhetetlenül,s nem sikerült e csodavárás,bocsásd meg nekem majd legbelül.Féltő volt és érző, drága szent,s…

Minden okítás s okos tanács unt,a fiatal vér makacs, mint némely betegség,este, mint máskor, utcára rajzunk,rójuk a telepet, a lebujt, a mezsgyét.Piliscsaba, 2013. jan. 17.

Farigcsálja a rímeket ezerszám,e céhnél szolgál ő is, ő is ilyen,mint madár az ágon, csak annyit pihen,és lóghat majd még fán avagy gerendán.Anyja most se tudja, bús fia hol jár.Amiképp engem két önkényes lábamsohase vitt a Biztos irányában,ő is elméje lépcsőjén…

A hó, amit levetett a földre,a mozdulatlan s halk szavú béke,a víz, a hulló cseppek döfölte:mind-mind gazdagsága özönlése.Bámulom csak, kémlelem döbbenten,mit ezer s millió éve ebbena világban elhagyogat csendben,hisz e hagyaték felmérhetetlen.És ha félek, hosszú köpenye…

Mosogató és szemetes tele,az íróasztalon nagy a rumli,nem borotválkoztam már egy hete.Nem hagy aludni, nem hagy aludni.Elkergettem ajtómból a tündért,újfent vesztettünk száz területen,megvert az élet naiv hitünkért.Nem hunyhatom, nem hunyhatom szemem.Némelyeknek adósa maradtam,nem…

Vissza- visszagondolok még,s emlékeimben, te drága,nem számít idő és hollét,csak a szemed ragyogása.Bármi is történne velem,ne szánakozz sorsom felett,mert földöntúli kegyelem,hogy fényedben nézhettelek.Vissza- visszagondolok még,s múltidézőn úgy kívánlakszeretni, mint…

Fohászkodom, hogy eljussonhozzátok annak a szava,ki utolsóként vallja, hogymagyarok voltunk valaha.Igazsággal, becsülettelvalaha nem tettünk cserét,és nem voltunk hitehagyóeurópai csőcselék.Nem vágyta a kemény fábólfaragott és sok vészt látottkövetni szolgai módonAmerikát s a…

Menjünk százrét útra: tág a határ;s az embert szüntelen mérik, arám.Élhetnénk szabadon, mint a madár,szükségben, bőségben és igazán.Piliscsaba, 2013. jan. 11.

Nem felel a hegy, hahó!Nincs semmi túl, de menni kell,földet, fákat fed a hó,egy kulaccsal s egy veknivelholnap engem küldenek.Holnap én vánszorgok áta járhatatlan halmokon,a fűtött, kicsiny szobáttitokban magammal lopom.Holnap engem küldenek.Holnap menni kell, muszáj,s ha útközben,…

Nem adni fel e virrasztáson semmit,lobbot vetett példaként kihunyásighirdetni, hogy létezik végtelen hit,ahol csak hús van, nem kvarcok és gránit.Háborús vérégre festve kék jelet,megszívlelni, mit jó lélekkel mondtak,életet nézni egy készülék helyett,telefonálni egy idős…

Az újonnan hullott hóbanéppen azon merengtem el,hogy hány pokoljárás esikés mennyi mennybemenetel.Nem a mondai hősökkel,nem azzal, ki Xerxészként jött,nem ővelük esik, hanemkicsi kis emberek között.Velünk is, mikor megváltvakönnyezünk s szemünkben remega hideg kép idekintről:a…

Miért sorolod elő napjaidnakszürkeségét s az otromba órákat,amelyekben nincs íz, és nincsen illat,a ködöket, miket átmar a bánat?Miért panaszlod az olyan tetteket,amelyeket nem cselekedtél bátran,és gyengeségnek miért nevezteteda pár lépést, mit nem tettél elszántan?Nézz…

Hol csend van, utak, sínek zúgása tompa,s hol vastorony vasmadárral köt frigyet,ember lánya, én leszek, ki tudakolja,hová vetett a sors, belőled mi lett?Világomlásokra készülök, mert volt pár,és a következők ideje érik,és faggatózom a fenn, fennható Holdnál,s folyamodom…

Te légy a kapocs ember és föld-égországlása között nagy időre;légy a családom, a szent örökség,emlékeim s hajtásaid őre!Választottalak én életfául,éltem másául választottalak,hogy ha az én utam messze tárul,testvéreimnek jelezd sorsomat.Mindent megteszek, minden…

Pár percen át tavasz volt - vagy épp nyár: nem tudom,de a Nap melegét, serkentő tüzét adta,s kár, hogy nem voltál ott, mert kint a verőfénybentéged óhajtottalak én az oldalamra.Sorokmajor, 2013. jan. 3.

Ágrólszakadt, deli, mezei-berki,mindig bűntudatos s bolondos vagyok,sokszor nem tudtam, mit fogok majd enni,mert magyar író vagyok.A gondolattal nőni fel, hogy meghal idejekorán s elégtelen vagyok,mindennapi táncosom az idegbaj,mert magyar író vagyok.Nem tettem le másnak kezébe…