Ha talpamra majd útilaput szánok,
ha szívem mélyén mehetnék terem,
nyakamba veszem nagy Törökországot,
s kedvességed révébe érkezem.

Nem az a módja: hangoztatni fennen,
hanem olykor, végezve a napot,
emlékezni, mi jót adatott ennem,
ha ti, törökjeim, kínáltatok.

Ha járok egyszer nálatok az utcán,
ilyenre ha van, ha nincs bocsánat,
mint a világhíres Szulejmán szultán,
csinos nők elé dobom a sálat.

De félre most a bolondos beszéddel,
méltóképp záruljon e versezet:
köszönöm, mit országom iránt érzel,
szintúgy barátaid közt a helyet.

Sorokmajor, 2013. jan. 22.