A hó és a köd párosult fehérré olvad,
a fejem felett láthatatlanul suhognak
szárnyai egy nagy, félelmes, néma madárnak.
Ijedelemmel vegyes kalandvágy, mi áthat.

A civilizáció erődje mögöttem,
de tekintetemet már máshová vetettem.
Menni kezdek vakon, elvesződni a ködben,
s csak hó ropog, elnyel a titkos ismeretlen.

Sorokmajor, 2013. jan. 23.