Vissza- visszagondolok még,
s emlékeimben, te drága,
nem számít idő és hollét,
csak a szemed ragyogása.

Bármi is történne velem,
ne szánakozz sorsom felett,
mert földöntúli kegyelem,
hogy fényedben nézhettelek.

Vissza- visszagondolok még,
s múltidézőn úgy kívánlak
szeretni, mint Werther Lottét,
mint igaz festők a vásznat.

Kinek elrongyolt a lelke,
nincs is annak szebb vég talán:
lemennyköveztél s egekbe
repítettél egy éjszakán.

Vissza- visszagondolok még.
Most, mikor világra tévedt
hulló hóban halvány Hold ég,
s merő vesződésben élek.

Piliscsaba, 2013. jan. 13.