Én vagyok a tavasz hasonmása,
mert átszűrte magát bőrömön,
s részeként én is tavasz vagyok.
Nem avatkozhatok a dolgába,
nekem is kell e jóleső közöny,
csak létezni hagyom az alakzatot.

Nyílik a nyár két kezem kelyhében,
tavasztársként táptalaja vagyok.
Isteníthetnénk a magunk csodáját,
mindent felzabálhatnánk kevélyen,
de nem fojtjuk meg azt az akaratot,
mellyel az élet rajtunk csordogál át.

Így van nyár is a tavasz lélegzetében.

Sorokmajor, 2019. márc. 27.