A gyomokat kitépték a földből.
A késekről letörölték a vért.
A szabadság eljött, s értéke már
nincs fele annak, mit morzsákban ért.

S nem ámuldozunk, hogy így van, hiszen
az emberi elme mindig rostál,
mit magáénak tud már, nem marad
felszínén, csupán a mélyén rozsdáll.

De szabadság-e eme állapot,
vagy a szabadságunk délibábja?
Miénk-e már az egész világ, vagy
tétován meredünk a világra,

hátratett kézzel, csak várogatva,
„Tudom, mi a teendő" – ezt váltig
állítva, de bízva, hogy valaki
kipótolja, mi nekünk hiányzik?!

Elég! Belesüppedni közönybe,
kényelembe kudarcok kudarca!
Hol mindenkinek minden mindegy, azt
a szegény hont mindenki uralja!

Vezérlő csillagunkat fellegek
takarják, előttünk a köd leple.
Szabadok, magunk urai leszünk,
ha a kar tesz s felfénylik az elme.

Sorokmajor, 2018. szept. 17 – okt. 2.