Társ vagy, mint viharnak a szél, ennek jelét
mutasd kint s még inkább hordd magadban,
csókod legyen szövetségünkön a pecsét,
szentül bizonyos s feloldhatatlan.

Feladtam egy részem, hogy helyére költözz,
s így már nélküled nem vagyok egész.
Éj takar sejtelembe, nap fénnyel öntöz,
s végre kettőnké e dédelgetés.

Ezer évre kérlek, ha ilyen parányi
halandó az égtől ilyet kérhet,
mert el nem unlak én, s mert méltó vagy látni,
ahogy ritka, nagy dolgok beérnek.

S ha enyém lenne minden földje, tengere,
s szeretnéd épp csak megérinteni,
neked adnám a világot, hogy játssz vele,
és tudom, hogy nem ártanál neki.

Sorokmajor, 2019. jan. 8-22.