Remeg egy ujj a húrok felett,
mindig ott tartja szelíd gazdája,
s ha megpendül néha a húr, hallod,
hogy égi zene ez, és nincs égibb nála.

Mert a nyár zenél édes-melegen,
s mikor a napfény arcod elönti,
cserzi, kinek dalát szerezte
az öreg lantos, te vagy az a földi.

Lantjátéka szól a völgykatlanban,
ha hegyek fölé kúszik a Nap,
szerelmekről, békéről tanít,
s e tanításnál nincs igazabb.

Lantjátéka szól a tenger felett,
s a szabadság nyaldosta partokon,
szépsége a legnagyobb költők
legnagyobb dalaiéval rokon.

Elvonultam kies helyre,
csendes helyre, zajos-fényes térre,
hogy e zenét szívem hallja,
gyönyörködve, vágyva, megbékélve.

Sorokmajor; Bohinjska Bistrica, 2019. júl. 17.; Lido di Jesolo, 2019. júl. 20.;
Zsennye, 2019. júl. 28.; Csejke (Eisenberg an der Pinka), 2019. aug. 11.