Megkötöztél, most oldozz el, 

lelkemben tanyázó árnyék! 

Kishitűség vagy s félelem, 

de elhagylak, szabadon járnék. 

Ragyogjon arcom, mint alkonyi

Nap fényénél az öreg holdsarló, 

törzse legyek a fának, ne hajló, 

hulló ága, elvesző, oldalsó. 

Legyen a harc harc igazán, 

s a vállalt küzdelem utóíze édes. 

Harcolj, s hagyd azt is, hogy megalázzon

a lét, és annál érzőbben érezz. 

És szólj, mert szavadból látszik a lelked, 

és a hasonlók közelebb húznak. 

Mozdulat és szó az életet emeli, 

a gyávaság, a tétlenség súly csak. 

Kisunyom, 2019. szept. 30 – okt. 4.