Az idő csak a parányi

dolgok nyomát törli el.

Jelöletlen az emberi

kicsiség, s a többi: jel.

Mert a kedves szó, a vigasz,

szelídség s jóakarat

lenyomata fel-felbukkan

utunkon a Nap alatt.

Mint pusztán a forrás, mint fák

árnyai közt fénypászma,

olyan, ha az emlék a múlt

szép perceit feltárja.

S akitől ezeket kaptuk,

ki itt nyomait hagyta,

barátságunk mint erős vért,

időtlenül boruljon arra!

Sorokmajor, 2018. szept. 6-13.