Minden okítás s okos tanács unt,a fiatal vér makacs, mint némely betegség,este, mint máskor, utcára rajzunk,rójuk a telepet, a lebujt, a mezsgyét.Piliscsaba, 2013. jan. 17.

Farigcsálja a rímeket ezerszám,e céhnél szolgál ő is, ő is ilyen,mint madár az ágon, csak annyit pihen,és lóghat majd még fán avagy gerendán.Anyja most se tudja, bús fia hol jár.Amiképp engem két önkényes lábamsohase vitt a Biztos irányában,ő is elméje lépcsőjén…

A hó, amit levetett a földre,a mozdulatlan s halk szavú béke,a víz, a hulló cseppek döfölte:mind-mind gazdagsága özönlése.Bámulom csak, kémlelem döbbenten,mit ezer s millió éve ebbena világban elhagyogat csendben,hisz e hagyaték felmérhetetlen.És ha félek, hosszú köpenye…

Mosogató és szemetes tele,az íróasztalon nagy a rumli,nem borotválkoztam már egy hete.Nem hagy aludni, nem hagy aludni.Elkergettem ajtómból a tündért,újfent vesztettünk száz területen,megvert az élet naiv hitünkért.Nem hunyhatom, nem hunyhatom szemem.Némelyeknek adósa maradtam,nem…

Vissza- visszagondolok még,s emlékeimben, te drága,nem számít idő és hollét,csak a szemed ragyogása.Bármi is történne velem,ne szánakozz sorsom felett,mert földöntúli kegyelem,hogy fényedben nézhettelek.Vissza- visszagondolok még,s múltidézőn úgy kívánlakszeretni, mint…

Fohászkodom, hogy eljussonhozzátok annak a szava,ki utolsóként vallja, hogymagyarok voltunk valaha.Igazsággal, becsülettelvalaha nem tettünk cserét,és nem voltunk hitehagyóeurópai csőcselék.Nem vágyta a kemény fábólfaragott és sok vészt látottkövetni szolgai módonAmerikát s a…

Menjünk százrét útra: tág a határ;s az embert szüntelen mérik, arám.Élhetnénk szabadon, mint a madár,szükségben, bőségben és igazán.Piliscsaba, 2013. jan. 11.

Nem felel a hegy, hahó!Nincs semmi túl, de menni kell,földet, fákat fed a hó,egy kulaccsal s egy veknivelholnap engem küldenek.Holnap én vánszorgok áta járhatatlan halmokon,a fűtött, kicsiny szobáttitokban magammal lopom.Holnap engem küldenek.Holnap menni kell, muszáj,s ha útközben,…

Nem adni fel e virrasztáson semmit,lobbot vetett példaként kihunyásighirdetni, hogy létezik végtelen hit,ahol csak hús van, nem kvarcok és gránit.Háborús vérégre festve kék jelet,megszívlelni, mit jó lélekkel mondtak,életet nézni egy készülék helyett,telefonálni egy idős…

Az újonnan hullott hóbanéppen azon merengtem el,hogy hány pokoljárás esikés mennyi mennybemenetel.Nem a mondai hősökkel,nem azzal, ki Xerxészként jött,nem ővelük esik, hanemkicsi kis emberek között.Velünk is, mikor megváltvakönnyezünk s szemünkben remega hideg kép idekintről:a…

Zab Milánnak ajánlom.Most egész testével borul rám,óv az isten, most nagyon szeret,de ha meglökdösnek az utcán,akkor is fáklyavivő leszek.Én nem kérdem magamtól többé,vétkeztem-e, szabályt szegtem-e,üdvössé lettem vagy gyűlöltté.Bizodalommal leszek tele.Általam még semmi…

Miért sorolod elő napjaidnakszürkeségét s az otromba órákat,amelyekben nincs íz, és nincsen illat,a ködöket, miket átmar a bánat?Miért panaszlod az olyan tetteket,amelyeket nem cselekedtél bátran,és gyengeségnek miért nevezteteda pár lépést, mit nem tettél elszántan?Nézz…

Hol csend van, utak, sínek zúgása tompa,s hol vastorony vasmadárral köt frigyet,ember lánya, én leszek, ki tudakolja,hová vetett a sors, belőled mi lett?Világomlásokra készülök, mert volt pár,és a következők ideje érik,és faggatózom a fenn, fennható Holdnál,s folyamodom…

Te légy a kapocs ember és föld-égországlása között nagy időre;légy a családom, a szent örökség,emlékeim s hajtásaid őre!Választottalak én életfául,éltem másául választottalak,hogy ha az én utam messze tárul,testvéreimnek jelezd sorsomat.Mindent megteszek, minden…

Pár percen át tavasz volt - vagy épp nyár: nem tudom,de a Nap melegét, serkentő tüzét adta,s kár, hogy nem voltál ott, mert kint a verőfénybentéged óhajtottalak én az oldalamra.Sorokmajor, 2013. jan. 3.

Ágrólszakadt, deli, mezei-berki,mindig bűntudatos s bolondos vagyok,sokszor nem tudtam, mit fogok majd enni,mert magyar író vagyok.A gondolattal nőni fel, hogy meghal idejekorán s elégtelen vagyok,mindennapi táncosom az idegbaj,mert magyar író vagyok.Nem tettem le másnak kezébe…

Gondoltad tán: évek múltánhogy fogok emlékezni rád?Fogadd el tőlem, te drága:a sírodra még egy virág.Tudtad, hogy leszek ezerszer,ki vigyázatlan eltéved,de örökké nyitott szemmel - most már én őrizlek téged.Én őrizlek, én gondozom,nevelgetem emlékedet,s te, mint hajdanán a…

Várj! Hogy átkarolhassalak,szoríthassalak melegen:mígnem elhagy a vacogás,mígnem felenged a kezem.Sorokmajor, 2012. dec. 30-31.

Különös álmokat élek veled.Valami sok szobás, csoda, elmésházban fölleltelek, öleltelek,megmutatod bájaidat s elmész.Soká ülök lehorgasztott fejjel,akiből a jó szellem kiriadt,mint akit úton-útfélen megveraz isten nagy szándékai miatt.Nappal, téli Nap látta ablakban,a…

Kérdőre vontam a bácsit:„Hogyan várja az új évet?”Komáskodva, ravaszdian:hogy jön hozzá év, a másik?S mondja: „Ha még akkor élek,szeretettel várom, fiam.”Sorokmajor, 2012. dec. 29.

(Sosem játszottak, szaladtak kia rétre virágcsókot adni.)A Nap sápadt, halvány korong volt,előtte felhők szürkéje forrt,nézte ellobbant szemük, a holt,a szüntelen léptük verte port.Haladt a menet eltökélten,hosszú, széles, szenvtelen csapat,letiporván az őserdőket,elijesztve a…

Ami csillag ég-határon,denevérszárny felett reszket,ledalolni egyet-egyet,az lesz az én kiváltságom.Ha bús gépek hada berreg,szelek fújnak, téli szelek,békével az én szívemetmegnyitom az embereknek.Ha lőnek és sebzett bőr fed,a mi szép világunk rohad,legutolsó mosolyomatmegadom…

A világ olyan furcsákat érlel,eszemmel alig súrolom tanát:új életre készültem az éjjel,s ugyanolyan szépbe álmodtam át.Sorokmajor, Szombathely, 2012. dec. 27.

Teltek a templom padjaia rokonsággal e napon,az ifjú szülők mosollyal,arcukon boldog nyugalom.Bepólyálva, hajadonfőttölben mocorog a gyermek,homlokára felrajzoljukhüvelykünkkel a keresztet.Vízzel a pap is illeti,feladja rá a szentséget,aztán jót kívánunk neki,fennszóval mond…

Lehullok, magam alá halok,immár nem megy játék gyanánt,borba fojtani a bánatotés vízbe ölni a magányt.Nem tudom többé tréfaképpeneltagadni, ami rég fáj,és felügyelni minden léptem,s a tévutakból: elég már!Nem takargathatom magamat,való lényemet, arcomat;s nem mondom, hogy…