Lehullok, magam alá halok,
immár nem megy játék gyanánt,
borba fojtani a bánatot
és vízbe ölni a magányt.

Nem tudom többé tréfaképpen
eltagadni, ami rég fáj,
és felügyelni minden léptem,
s a tévutakból: elég már!

Nem takargathatom magamat,
való lényemet, arcomat;
s nem mondom, hogy bármit is arat,
ki miként vagyok, elfogad.

Sorokmajor, 2012. dec. 24-25.