Ami csillag ég-határon,
denevérszárny felett reszket,
ledalolni egyet-egyet,
az lesz az én kiváltságom.

Ha bús gépek hada berreg,
szelek fújnak, téli szelek,
békével az én szívemet
megnyitom az embereknek.

Ha lőnek és sebzett bőr fed,
a mi szép világunk rohad,
legutolsó mosolyomat
megadom a túlélőknek.

Ami csillag betegágyon,
elernyedt kezekben bágyad,
felénekelni néhányat,
az lesz az én kiváltságom.

Sorokmajor, 2012. dec. 28.