Fák lombja és erdők dala
kibomlódott addigra már,
házfalakra melegséget,
szánkra mosolyt festett a nyár.

Így tudtam, de nekem akkor
olyan volt a templom tornya
és a tornaterem, mintha
üveggyöngyökből lett volna.

Valószerűtlen volt a tér,
áttetszőek az emberek,
és történhetett sok minden -
nem érte el a lelkemet.

Nem érdekelt, hogy a tömeg
mi szép szándékokat leplez,
se egy kacaj, se egy beszéd
nem jutott el a fülemhez.

Egyet láttam, de azt tisztán.
Minden más értelmét veszti,
minden más az örömről szólt,
és könnyű volt elfeledni.

Majdnem két év távlatában,
csak magamnak, csakis halkan,
idesúgok egy emléket:
fehér virág volt hajadban.

Piliscsaba, 2013. márc. 25-26.