Csak úgy nyeled azt a vizet,s orrodon át lélegzel,ide se hallgatsz! Még ilyet!Béka nő a hasadban,kövér varangy lesz lassan,ki fog ugrani egyszer!

Sosem becsült kevesemből adnék,és kérlelnélek is, hogy maradj még,mikor már csattantanám a závárt,ha nem ember volnék és gazzá vált.Soká lesném távolodó árnyad,elmennél, tudván, hogy visszavárlak,s hogy majd úgyis visszahoz az élet,ha nem ember volnék s önzővé lett.

Tépd ki belőlem a csillagokats a fénycsorgató napot: szívemet,vájd földből lett húsomba a fogad,a Mindenségen osztozom veled.Serkentsd ki véremet a körmöddel,a felhők ízét lopd ki a számból,de szeplőtelen lélekkel jöjj el -az én szép, boldogtalan hazámból!Metssz a szemeiddel…

Ha összecsuklotok megtörve,s hiszitek, nem viszitek többre,beleveszni a ködbe.Mikor ti nevettek, s ahányszortiteket fecsegés leláncol,eltűnni, mint a kámfor.

Végtére léptem otthoni porba,köszöntöttek szobámban a tárgyak,párnám nyugosztalt rövid álomra,orgonaágat törtem anyámnak,megörültem a meleg levesnek,ruhát raktam, mit magamra rántok,úgy gondoltam, megírom e verset.S most mennem kell, tudom, alig láttok.

Előttem csillogás, hullámok, mélység,a legpartabb parton ámulok.Hallottam végtelen nádasok zörgését,mikor a szél a fák alá bukott.Láttam hirtelen mozdulni a vizet,s lábamig tágultak a körök.Valami rejtelmes, talán istenideg,feszült a levegőben, őrködött.Éreztem az újító…

Ez a rossz íz mi a számban?Minden, amit elhibáztam.Mi e fojtás a torkomban?Minden, amit elrontottam.A fáradt könny mi szememben?Mindaz, akit kinevettem.És az űr mi a fejemben?Mind, akiket elfeledtem.A két kezem miért remeg?Mert szeretem a mérgeket.És a hús hová tűnt rólam?Disznók…

Majdnem minden ruhám levetettem.Fekszem a fűben, nézem a kéket,melyben ideges robajjal úsznakfehér, anyátlan repülőgépek.Olykor kiürül, elnémul az ég,s a nyírre vándorol tekintetem,megkérdem némán a néma fától,mikor terem táltosbotot nekem?

Ahogy léptem, csak folyt alá a föld,megostorozták ingem az ágak.Idefent ülőhelyet kerestem,s leraktam a lábamhoz táskámat.A Hold az égközépre feszítve,már jönni akart az első csillag.Valamilyen este járó állatakkor röffent neki a csalitnak.Bort vettem elő, belekortyoltam, s…

A hangjáról felismereda vadat éjjel, sötétben,fényképeid bár nincsenek,előtted a messzi arca,ha fekszel, szempillád tétlen,figyelhetsz kinti viharra -tudnod az ilyesmit lehet.Bekötött szemmel is biztonérzékeled a hegyomlást,hogy élted fogy, vész az izrom,tudod vakon és süketen,de…

Bolondítót, ész rablóját,erősekkel is bábozóthirdetnek a magasló fák,ráz ki a légbe a bozót.Hosszabbodó napok pedziks a verandán ülő illat,bőrünk alól már kitetszik,már ha lépünk, szinte ringat.E sejtés nekünk milyen jó!Örül a szem, meleg kristály,vágtat a szív,…

Várj reám a kapu előtt!Lombsátor tar erdőre nőtt,hosszú sorai bokroknakvirágot bontottak.Itt a fény, a legszebb tavasz,boldog izgalmunk ugyanaz:csókra készülünk, csatákra,s írünk nincs a vágyra.Miként útjainkon egykor,nálad legyen az üveg bor - barátságunkra megisszuk,neked,…

Fordulj sarkon, indulj, menj el,legyen itthagyni szokásod,utánad zsongó szememmelvallok: mindig megbocsátok.Lökj el, csalj meg, szép ott állnimint bárki másra elcserélt,és küzdeni egy jottányijavulással szerelmedért.Lesz egy nap, majd odamegyek,sápadtan vársz engem akkor, szívemre…

Babér, borostyán, mirtuszból fejék:mindenüket odanyújtók nyerik.Szent téboly adja legszebb színeit,emésztődés a versek erejét.Föltornyosulnak a költők, de lentbuta viszály, szegényes vágy mozgat,s kívánnak minden embert toronynak,de árván pásztázzák a végtelent.