A hangjáról felismered
a vadat éjjel, sötétben,
fényképeid bár nincsenek,
előtted a messzi arca,
ha fekszel, szempillád tétlen,
figyelhetsz kinti viharra -
tudnod az ilyesmit lehet.

Bekötött szemmel is bizton
érzékeled a hegyomlást,
hogy élted fogy, vész az izrom,
tudod vakon és süketen,
de ha ma bújok, nehogy lásd
édes, kínzó hevületem,
holnap szólsz: tartsam meg titkom.