Ahogy léptem, csak folyt alá a föld,
megostorozták ingem az ágak.
Idefent ülőhelyet kerestem,
s leraktam a lábamhoz táskámat.

A Hold az égközépre feszítve,
már jönni akart az első csillag.
Valamilyen este járó állat
akkor röffent neki a csalitnak.

Bort vettem elő, belekortyoltam,
s később figyeltem, ahogy a szürke,
egyre kopó négy égtáj harangja
belebong a cigarettafüstbe.

Itt ültem a dolgokon tűnődve,
csupa jó szándék voltam - s csupa jaj,
feleslegesen, meg nem értve én,
szegény, mindenütt idegen magyar.