Végtére léptem otthoni porba,
köszöntöttek szobámban a tárgyak,
párnám nyugosztalt rövid álomra,
orgonaágat törtem anyámnak,
megörültem a meleg levesnek,
ruhát raktam, mit magamra rántok,
úgy gondoltam, megírom e verset.
S most mennem kell, tudom, alig láttok.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
