Fordulj sarkon, indulj, menj el,
legyen itthagyni szokásod,
utánad zsongó szememmel
vallok: mindig megbocsátok.
Lökj el, csalj meg, szép ott állni
mint bárki másra elcserélt,
és küzdeni egy jottányi
javulással szerelmedért.
Lesz egy nap, majd odamegyek,
sápadtan vársz engem akkor,
szívemre hajtod a fejed,
én meghalok, te elalszol.
