Várj reám a kapu előtt!
Lombsátor tar erdőre nőtt,
hosszú sorai bokroknak
virágot bontottak.

Itt a fény, a legszebb tavasz,
boldog izgalmunk ugyanaz:
csókra készülünk, csatákra,
s írünk nincs a vágyra.

Miként útjainkon egykor,
nálad legyen az üveg bor -
barátságunkra megisszuk,
neked, nekem is jut.

A világból kinézni majd,
feledni mai s régi bajt,
egy kicsit meghalva, szűnve
feküdjünk a fűbe.