Sok emléked lesz,mire megnőnek a fák,ott lesz a kedves,álmodod az illatát.Más lesz a világ,jobb, azt merem remélni,és Pannóniátmajd vitéz magyar védi.Több lesz a kenyéraz emberek asztalán,s aki régen él,kevés ráncú lesz talán.Bölccsé válsz arra,nagy eskü lesz a szíved:ki…

A megkarcolt ablaküveg síkja,a lámpasor, mely megvilágítja,az ezer formát felvevő anyag,illat, mit egy érett nő hátrahagy,a becsukódó ajtó döreje,állomások sok izgő örege,a sötét üreg ülésem alatt,kabátból szökő bagarettaszag,fémből való fogódzók hidege,az indulás…

Szívemet egészben adtam.Így a szívnek fájdalma is a tiéd,s az minden, mi rossz van abban.Mert úgy szeretlek, ahogyan senki még.

Megírom hát ezt a verset,forgatom, ím, a tollamat,a lapra kék tinta serked,száradó sorhoz sor tapad.A szépeket már megöltük,hogy élhessen rusnya magunkés az eget összetörjük,mert csupán most, csak ma vagyunk.Nincs messze az Idő vége;sietünk, nagyokat lépünk,óh jaj, az űr…

            Kutyául érezte magát. Megsemmisülten rogyott le a kanapéra. „A francba, ezt is elcsesztem!” – gondolta. Felvette a könyvet, amely ott hevert mellette, kinyitva és lapjaival lefelé fordítva. Az előző nap estéjén kezdett bele, a ponyvairodalom egy feledhető…

http://www.scribd.com/doc/63728958/Sumegi-Tamas-%E2%80%93-Kovacs-Akos-A-hatalmasok-ellen http://www.scribd.com/doc/63728958/Sumegi-Tamas-%E2%80%93-Kovacs-Akos-A-hatalmasok-ellen…

Csak úgy nyeled azt a vizet,s orrodon át lélegzel,ide se hallgatsz! Még ilyet!Béka nő a hasadban,kövér varangy lesz lassan,ki fog ugrani egyszer!

Tépd ki belőlem a csillagokats a fénycsorgató napot: szívemet,vájd földből lett húsomba a fogad,a Mindenségen osztozom veled.Serkentsd ki véremet a körmöddel,a felhők ízét lopd ki a számból,de szeplőtelen lélekkel jöjj el -az én szép, boldogtalan hazámból!Metssz a szemeiddel…

Előttem csillogás, hullámok, mélység,a legpartabb parton ámulok.Hallottam végtelen nádasok zörgését,mikor a szél a fák alá bukott.Láttam hirtelen mozdulni a vizet,s lábamig tágultak a körök.Valami rejtelmes, talán istenideg,feszült a levegőben, őrködött.Éreztem az újító…

Majdnem minden ruhám levetettem.Fekszem a fűben, nézem a kéket,melyben ideges robajjal úsznakfehér, anyátlan repülőgépek.Olykor kiürül, elnémul az ég,s a nyírre vándorol tekintetem,megkérdem némán a néma fától,mikor terem táltosbotot nekem?

Fordulj sarkon, indulj, menj el,legyen itthagyni szokásod,utánad zsongó szememmelvallok: mindig megbocsátok.Lökj el, csalj meg, szép ott állnimint bárki másra elcserélt,és küzdeni egy jottányijavulással szerelmedért.Lesz egy nap, majd odamegyek,sápadtan vársz engem akkor, szívemre…