Füst tör elő ábrázatunkból,
mint ha a sárkányok dühösek,
vén már az este a balkonon,
s balgatagon hallgat az öreg.

A tányéron friss, finomra szelt,
selymes-lágy sajt kínálja magát,
s mi kényelmesen eszegetjük,
mint két régi arab uraság.

Jócskán bodorítjuk a füstöt,
s közbe-közbe a palack spanyol
kezünk szorításába gördül,
s torkunkon lefelé araszol.

S ekkor semmi mást se mondanék,
csak egy mondatnyi szerepre les
szám kimosolyogni, hogy egy nap,
egy nap, egy nap sem felesleges.

Piliscsaba, 2013. márc. 20.