Csak azt látom, amit ad a nap,s kiűzöm szememből, mit elvesz.Ha néhány kenyér-, csont-, fadarabis mind, mire agyam figyelmez.Csak azt látom, amit ad a nap,s legyen boldog titkokon lakat,nem bánom! Ha hájamba harap,valakit a világ jóllakat.Budapest felé a vonaton, 2012. szept. 23.

Úgy zsizsegnek, csicseregneka kiskertek madarai,mintha kikeleti kedvets derűt ontana valami.Valami - tán csodakelyhű,égi, bő nektárú növény,láthatatlan, nagy életfűszelek közén, szférák övén.Csak az imént jöttünk pediga szüretelésből vissza,de olyan zsenge minden itt,mintha…

Tudom, már megint az erkély!E színhely írásaimbaigen nagy sűrűséggel tér,elnyűtt kép, ismételt minta.Hiába, ott történt ez is.Tán fogyatkoztunk a hitben,azért akart a nemezismegűzni hetedíziglen.Kőpárkányon könyökölvénsort hánytam sor hátuljába,oly gyorsan, ahogy az…

Tán merengő, gyenge indákbakapaszkodsz még, de védtelenül,gyermekekként vettetünk hátra,mígnem szép dacunk végleg elül...Már felejtkezünk.Sajnálom én, nagyon gyászolom,hogy csacsogó magzatunk nem lesz,test belőlünk izzadt jászolon,a szél sem ér a szerelemhez,mit elejt…

            Az utolsó nap nevettünk. Meleg volt a szeptemberi este, belerezgett a nyár, azaz langyos és szelíd hullámok nyaldosták a partot, utolsó lendülettel s erővel, jóindulatúan csapkodták az ősz-idő fövenyét. Nekünk ez volt észleletünk, holott távol…

Nézz rám a vonatablakontúlról, a csöndüvegen át,vén koldusként hallgat, vakona világ, de szíved belát,s dúdol, én tudom, hogy dúdol!Míg sokadszor intesz sután,s homlokodon széjjelhúzolszáz gondráncot egymás után.Tudom, hogy dúdol, s hogy sziréndalánál szebb, s…