Emlékeid lomtárában letiport önhittség,

mögötted egy keserves labirintus,

de az erdők tavaszi zöld színét

látod már, s ott áll az igazi Krisztus,

hol lelked megalázta, hogy tanulj,

hol megálljt mutatott egy irgalmatlan ujj,

hol hibáid rongyait gyűrted te csomókba,

s arcodon ég megmagyarázhatatlanul,

kéretlenül s mindent igazolva –

az Istenember csókja.

(S amit ő ír, nem vers, hanem bravúr.)

Szombathely, 2025. ápr. 15-22.