Lokomotívként zakatol el az idő,
fákat ültettünk, melyek most magoncok,
s várjuk gyümölcsüket a jövőbe nézvén,
amikor csekéllyé teszik a gondot.
Lokomotívként zakatol el az idő,
s néha félsz, hogy zordan, feketén elhagy,
félsz egy messzi állomástól, ahol leszállsz,
pedig még az élet közepében vagy.
Jó megállni és végigvenni, mit hoztak
elmúlt napok, ha eléd kincset szórtak,
jó a lélek oltárán százszor is hálát
áldozni a sokat fontolgatóknak.
Lokomotívként zakatol el az idő,
s váltanánk jegyet lassú vonatútra,
meggyőződni: mindig rendben zajlik minden,
hátha nem engednek felszállni újra.
Szombathely, 2025. ápr. 4-6.
A barangolás dalai című verseskötetem az alábbi linken megvásárolható:
