Sugarát veri a Nap a házakra,
a fák kertjéből madárdal csilingel,
s az erkélyre állva elfog az inger,
hogy a fénynézést sose hagyjam abba.

Hálás vagyok, hogy arcomat deríti
e langyos áradat az égből jövén,
s abban a hitben megerősödöm én,
hogy a világ már sohase fog sírni.

Éli, éli, hát eljöttél újra,
milyen szép, hogy közel a rügyfakadás,
a diák szívén felizzik a parázs,
s bár tudja dolgát, meg nem tanulja!

Itt az újdon szeretések szaka,
s mert imádottunk a részek egysége,
ellovagolunk a naplementébe,
a fénnyel egy úton megyünk haza.

Piliscsaba, 2013. márc. 2.