Köreinkből kiszaladt,
építeni akart, emelni
emberek között hosszan tartó,
szépséges szép hidakat.

Vad meredélyek felett
pallót döntött szilaj reménnyel,
s ingatag teremtmények alá
pilléreket helyezett.

Ő, az ábrándos lovag,
néha túl bátran építkezett,
s mi hiába figyelmeztettük:
az emberek gonoszak.

Leginkább az a fajta,
akiket sosem pofoztak meg,
s bármilyen okból kifolyólag -
nem kerültek még bajba.

Leginkább az a fajta,
akik nem szenvedtek igazán,
s aki nem szenvedett igazán,
a szépség nem fog rajta.

Ő kiment mégis újra,
védő köreinkből kiszaladt,
s idő jártával köreinkbe
visszatalált lesújtva.

De a szíve parancsa
hajtotta előre szüntelen,
szakadatlanul rótta útját,
hidat híd után rakva.

S bizony voltak matuskák,
hídlábakhoz bombát ragasztók,
s előbb-utóbb e sok-sok ordas
megkérte mind a jussát.

Ha a világba mentek,
lássátok azonban nyomait:
nem győzték le a hídrobbantók
a hídépítő szentet!

Piliscsaba, 2013. febr. 19.