Megkíséreltem elfogni sebten,
mi belehullott az emlékek mély kosarába,
nyúltam érte kétségbeesetten,
mint az ég felé a villámsújtotta fa ága.

Mint a cukorkáért a kisgyerek,
mohón vágyakozva, ágaskodva, erőlködve,
s aztán nem értem semmi egyebet,
jól belemarkoltam a tudat alatti ködbe.

Abban a percben nem jutott babér,
a próbálkozásomat nem koronázta siker,
éreztem már, hogy elmém elalél,
a fellelendő ismeret ügyesen bújik el.

De megláttam epifániámat;
így van ez: napokkal később teszi tiszteletét,
mikor is egy gondolatom támad,
melyet még úgy kutattam, mint nyomvályút a kerék.

Napok után jött a világosság,
meglepetésszerűen jött, szinte fejbe vágott!
Keresgéltem azt a pici morzsát,
s nagy soká, váratlanul adott magáról számot.

Piliscsaba, 2013. febr. 11.